Márton-nap: Libalakoma és újborok

/ 2022. 11. 11.

November 11-én libát eszünk, megkóstoljuk az újbort, és mulatunk egy nagyot. De mire is koccintunk tulajdonképpen? És miért pont ezen a napon? Tartsatok velünk a hagyományok útján egy kis múltidézésre, amiből természetesen a gasztronómiai szál és persze a bor sem maradhat ki!

Ki is volt az a Márton, és mi köze a ludakhoz?

Szent Márton pontosan azoknak a rómaiaknak a leszármazottja, akik egykor az első tőkéket telepítették Neszmélyen. Na nem személy szerint, hiszen egy római tribunus, azaz elöljáró fiaként született Savaria városában, ami ugye nem más, mint a mai Szombathely (más források szerint Pannonhalmán látta meg a napvilágot). Az ifjú Márton a hagyományokhoz híven katonának állt, ám a legenda szerint egyszer, miután megesett a szíve egy rászorulón, álmában koldus képében megjelent neki Jézus, és ő ekkor Isten szolgájává szegődött. Olyannyira az alázat vezérelte, hogy amikor püspökké akarták szentelni, tiltakozásul a lúdólban keresett menedéket. A libák azonban nem bizonyultak túl jó szövetségesnek, mert hangos gágogással hívták fel látogatójukra a figyelmet, aki így nem kerülhette el egyházfői sorsát.

Időjárás és termés jósló babonák

A Márton-naphoz a vallási szálon kívül számos babonaság fűződik: ezen a jeles napon álmodni boldogságot jelentett, dolgozni nem volt szabad, a következő időszak időjárását viszont érdemes volt kiolvasni a jelekből. Egyes szőlőtermő vidékeken például speciális jóslások is kapcsolódtak ehhez a nagy naphoz, úgy tartották, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, enyhe tél várható, ha pedig aznap zúgnak az ereszcsatornák (azaz száraz, szeles idő van) a prések üresen zörögnek majd a következő szüretkor, hiszen ahány csepp eső hull a szőlőtőkékre, annyi szőlő várható majd az elkövetkező évben.

Egy utolsó nagy mulatság az adventi böjt előtt

Az egyik legismertebb, tájegységeken is átívelő máig élő néphagyomány viszont kétségkívül a libalakoma, amit a feljegyzések szerint már az 1100-as években is megtartottak. Már csak azért is, mert a parasztok ezen a napon „tették le” a lantot, azaz véget ért a gazdasági év, ezzel elindult a parasztújév és a téli időszak. Mivel ilyenkor a cselédek éves bére mellé egy-egy hízott liba is járt, volt mit és miből ünnepelni az adventi böjtöt megelőző utolsó napon.

Az időzítést az tette teljessé, hogy ekkorra éppen „kiforrta magát” az újbor is, aminek Nagypoharú Szent Márton volt a bírája. A frissen elkészült nedűből érdemes volt derekasan fogyasztani, hogy egészségben teljen a következő időszak, úgy tartották ugyanis, hogy a frissen elkészült új borral erőt és egészséget töltenek magukba az emberek. Egyes népi babonák még ennél is tovább mennek, ezek szerint, aki ezen a jeles napon spicces lesz az új bortól, azt a következő évben elkerüli a fej- és gyomorfájdalom. Ezt mi semmiképpen sem ajánlanánk, inkább a mértéktartó és minőségi borfogyasztást javasoljuk, az elfogyasztani tervezett libás fogásokat leginkább kiegészítő tételeket kiválogatva.

Egy-egy pohár harmatos tétellel viszont mindenképpen ajánlott ma koccintani, hiszen „aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik!

Egészségünkre!