Szüret Neszmélyen

/ 2021. 10. 11.

Zöldellő lankák, néhány már sárguló falevél, még meleg, de hanyatló erejű napsugarak, amik nem tudnak versenyre kelni az erősödő széllel. Valahogy így kezdődött a szüret Neszmélyen, a Hilltop Birtokon. 

A reggeli érkezéskor kedves négylábúak, és finom falatok fogadtak minket. Az asztalon remek napindítók vártak az étterem jóvoltából, kovászos kenyér mindenféle jóval megpakolva mellé pedig a friss must volt az alapkellék. Miután mindenki talált neki tetsző elemózsiát, felkaptuk a vödreinket és nekiindultunk meghódítani a Meleges-hegy szőlőültetvényeit. A Borbirtok egyik páratlan tulajdonsága, hogy bárhol is áll meg rajta az ember, és onnan bármerre is néz, gyönyörű látvány tarul elé. Hol a katonás rendben sorakozó ültetvények, hol a fel-felbukkanó Duna, vagy éppen a környező dimbek-dombok varázsolnak el. Ilyen környezetben nem egyszerű a munkára koncentrálni, mindig megakad a szemünk valamin. Azért megpróbáltuk, és a szorgos kezek pikk-pakk megtöltötték a ládákat az egész éves gondoskodás után egészséges, és finom szőlővel. 

A leszedett fürtöket ugyancsak kézzel lecsipegettük, hogy a sutúba csak a tökéletes szemek kerüljenek, mert jó bor - esetünkben must – csak a hibátlan gyümölcsből lesz. Mindeközben ki-ki kedve szerint járhatta a dűlőket, vagy napozhatott babzsákokon kezében egy pohár fröccsel, élvezve az ősz talán utolsó napsütéses hétvégéjét. Az ebédre hívó szóra persze mindenki összegyűlt, hogy együtt fogyasszuk el a megérdemelt pörköltet, aminél akkor, ott, egyszerűségénél és otthonos ízénél fogva, semmi nem esett volna jobban. Házigazdáink gondoskodtak a hangulatról egy harmonikás képében, aki nem csak az ebédhez, hanem egész nap biztosította a talpalávalót. 

Az elpilledt ejtőzés után, a kilátóban találkoztunk a 75 éves Kamocsay Ákossal, aki a Hilltop első számú borásza, alapítója, a prémium vonal névadója, és nem mellékesen fiatalokat kenterbe verő szellemi frissességgel rendelkezik. Ő vezetett végig minket a szőlő útján, és olyan egyszerűséggel magyarázott, ahogy csak azok tudnak, akik a legaprólékosabban ismerik a szakmájukat. A feldolgozást végig vezetve egészen a pincéig jutottunk, ami már önmagában tanúságot tett az itt folyó munka és szakértelem színvonaláról. Friss levegő, pincepenész, és a ’93-óta elrakott palackok meggyőzően hatottak a félig-meddig laikusokból álló társaságunkra. Bizony sokunkban megfogalmazódott, hogy de jó lenne visszajönni ide egy muzeális kóstolóra, hisz ebben az élményben nem sokaknak lehet része. 

Sajnos az időnk véges volt, és bár még napestig hallgattuk volna Ákost, visszaindultunk a nap záró tételére. Herczeg Ágnes borszakértő vezetett be minket az illatjegyek világába. Vakteszt keretében próbáltunk megkülönböztetni illatmintákat, hisz a borkóstolásnak az illat azonosítása is szerves része, sokféle borhiba már ennek alapján is kiszűrhető. Bár a helyes megfejtések itt-ott elmaradtak, mindannyiunk számára épületes és hasznos program volt, melynek a gyakorlásával nem lehet túlzásba esni. A búcsúzás előtt még előkerült egy Kamocsay-féle chardonnay, melyben a tavalyi nyár napsugarai raktározódtak el, hogy bármikor kitölthessük magunknak a neszmélyi táj szépségeit. 

A cikk szerzője Urbán Tímea, a Pécsi Tudomány Egyetem festőművész szakának hallgatója, és a Hilltop Borklubjának egyik vezetője.